Ebből talán fel sem ismerjük, melyik zsoltár van előttünk. Valamilyen magasztaló felkiáltásnak vélhetjük. Pedig ez a zsoltár a szenvedő ember lelkének mélyére visz bennünket. Annak az embernek a belső vívódása, aki a szenvedései között sem tud mást elmondani az Istenéről, mint hogy ő szent, aki ott volt már vele anyja méhében is, amikor formálta őt kezével. Szenvedésünk az Istennel megromlott kapcsolatunk eredménye, de a kapcsolat sohasem szakadt meg véglegesen. Bizonyítékul szolgál erre maga Jézus, aki mindannyiunk szenvedését magára véve a keresztfán, éppen e zsoltár szavaival kiáltott az Atyához: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”