Nagylelkűnek kell lennünk abból, amink van, azokkal, akiknek nincs. Ez mindazokra vonatkozik, akik közel állnak hozzánk: gyülekezetünk vagy családunk tagjaira; de azokra is, akik távol vannak tőlünk mind fizikailag, mind lelkileg. Figyeljünk azokra a lehetőségekre, amikor valakit az Isten szeretetével szerethetünk, talán őt magát „odaszeretve” az Úr szárnyai alá. Figyeljünk hát az Úr szavára, mert az ő szeretete mindenkihez szól, nemcsak az ismerőseinknek, hanem mindazoknak is, akiket nem ismerünk, és azoknak is, akik lelkiekben, hitben távol állnak tőlünk.