„És amikor [Jézus] asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték…”
(Lk 24,30–31)
Föl lehet tenni a kérdést, és hitetlenkedve fel is tesszük: Hogyhogy nem ismerték fel korábban? Hogy lehettek ennyire vakok és értetlenek? Jézus azonban nem ezen problémázik, hanem cselekszik. Csatlakozik hozzájuk, amikor vakon botorkálnak. Türelemmel megy velük az úton, megvilágítva az evangélium lényegét. Betér hozzájuk, és megtöri a kenyeret: közösséget vállal velük. Mert azt akarja, hogy lássanak tisztán. Hogy felismerjék őt, és a keserűséget felváltsa a feltámadottal való találkozás öröme.