„Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.”
(Zsolt 90,10)
Az életünk tele van olyan dolgokkal, amelyek idővel el is tűnnek belőle. Igen sok energiát, időt és még anyagi javakat is áldozunk fontosnak, szükségesnek vélt, ám meg nem őrizhető kincsekre. A zsoltáros célja nem az, hogy elkeserítsen, hanem odarejti a kérdést a szívünkre, hogy vajon mi végre is van ez a fogyatkozó földi élet. Földi létünk valódi értelme, célba érkezése nem e világ keretei szerint valósul meg. Az evangéliumból azonban tudjuk, hogy megvalósul.
„Van örök kincsünk, becsesebb nincs nála földön, égen.”