„Káléb ezt mondta Józsuénak: Társaim […] megrémítették a nép szívét; én azonban hűségesen követtem Istenemet, az Urat.”
(Józs 14,8)
Mózes a honfoglalás előtt férfiakat küldött Kánaán földjének kikémlelésére. A feladatot sikeresen oldották meg, az első benyomások kedvezőek voltak, hamarosan mégis meghátráltak ahelyett, hogy a nép többi tagját bátorították volna, és mind jobban elhatalmasodott rajtuk az ellenségtől való félelem. Azóta is mindannyiszor ez történik, amikor a nehézségekre fókuszálunk, és nem számolunk Isten erejével. Engedjük, hogy egyre nagyobbra nőjön a félelem, hagyjuk, hogy felülkerekedjék a szívünkben, és végül már jobban hiszünk benne, mint Isten ígéreteiben és hatalmában. Kijózanítóak Káléb szavai, aki társai félelmeivel és a körülményekkel szemben is csak Isten ígéreteire hajlandó hallgatni. Hűségének jutalma nem marad el: részt kap az áldásban és az örökségben.