Jézus mondja: „Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.”
(Jn 6,63)
Az életigenlő dallamok sorából ma felcsendülnek az anyák napi énekek. Nekik csendül, akik egykor megpihentették kezüket a növekvő domborulaton, amely bennünket rejtett. Nekik, kik keresztcsontjukra támasztott tenyérrel nyújtóztak levegőért, hogy személyünk terhével tekintsenek az ismeretlen jövőbe, latba vetve szeretetüket e törékeny világ valóságai között, értünk. Az énekszó ma Jézust is illeti. Aki új életre szül, ahogy szól. S bár olykor kemény beszéddel lep meg, vele tápláló kenyerünk érkezik nemcsak a mára, holnapra vagy egy emberöltőre, de a múlhatatlan élet számára is. Amit szülőanya s életre dajkálók meg nem adhattak, azt kapjuk így Jézusban: az élet kenyerét.