„Így szól az Úr: A békét teszem meg elöljáróddá és az igazságot felügyelőddé.”
(Ézs 60,17b)
A béke, ami utat mutat, és vezet, kijelöli az ösvényt, amin a Krisztusban bízó jár. A mindent elnéző, jóra magyarázó szeretet legyen kezünkben a mérce, amelynek tükrében embertársainkat megvizsgáljuk. Az igazság pedig saját életünk, jellemünk mérlegre tételében segít. Nem mások orra alá dörgölt igazságszólamokról van itt szó, hanem saját életünk tükréről s vizsgálatáról. Az igazságot hagyni kell, hogy megalázzon, meggyötörjön, mert ez a szenvedés vezet el a valósághoz, hogy bűnös ember vagyok, nincs miért senki felett ítéletet mondanom, hacsak magamat meg nem ítélem mindenekelőtt. A béke a felebarátnak, az igazság vétkes valónknak lett teremtve.