„Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.”
(Zsolt 63,5)
A Biblia tanúsága szerint az áldáshoz érintés is kapcsolódik. Elég csak az ősatyák – Ábrahám, Izsák és Jákób – történeteit felidéznünk. Aki áld, az megérinti azt, akit megáld: fejére teszi a kezét, vagy megöleli. Vagy gondoljunk Jézusra, akiről azt olvassuk, hogy amikor gyermekeket vittek hozzá, ő átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. Az áldás ilyen csendes dolog, nem jár zajjal. Meghitt pillanat, amelynek mégis hallatlan ereje van. Egyetlen kézmozdulatban ott van az egész ember. Aki megérint, aki átölel és karjába zár. Akit Isten áldó keze megérintett, átölelt és karjába zárt.