„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
(2Thessz 3,16)
Békesség mindig. Akkor is, ha igazságtalanság miatt háborog a lelkem. Békesség, ha jogtalanul vádolnak és támadnak. Békesség a lelkemnek, ha a mindennapi harcaimat vívom a betegséggel, és akkor is, ha szerettemet veszítem el, és nem értem Isten akaratát. A békétlenség ott van a szívünkben! Viszályt szítunk, haragot tartunk, nehezen bocsátunk meg. Úgy élünk, mintha egy fekete felhő lenne felettünk, és tomboló viharral árnyékolná be az életünket, pedig annyi mindenért lehetnénk hálásak Istennek! Annyi jó vesz körül minket az életünkben, hogy elűzhetnénk velük a fellegeket. Békességünk lehetne, ha a jót látnánk meg az indulat, a harag, az igazságtalanság helyett. Hiszem, hogy az Úr békességet adhat a háborgó lelkünknek, csak a kezébe kell tennünk minden gondunkat. Rábízni mindent, hogy a békesség Istene reménnyel töltse meg lelkünket.