„Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.”
(1Jn 4,10)
Ismerősömnek állandó szófordulata volt: „Megtisztelem Istent a templomban jelenlétemmel.” Sokáig fel sem tűnt ennek a mondatnak a becsapós volta, mígnem találkoztam a Szentírásban azzal, mit is jelent az igazi szeretet. Onnantól kezdve már nemcsak feltűnt, de fájt is. A vasárnapot ugyanis nem mi áldozzuk Istennek. A vasárnapot ő adja nekünk! Adja azért, hogy vele találkozhassunk, hogy igéje által közel kerülhessünk hozzá. Adja azért, hogy a hetünk ne üres cselekedetek tengere legyen, hanem Istenre fókuszáló idő, melynek csúcsa, megkoronázása az istentisztelet.