„Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden.”
(Zsolt 119,148)
Vannak, akik rossz alvók, és lehet, hogy fáradtabban kelnek fel, mint ahogyan lefeküdtek. Vannak, akiket a fájdalmuk ébreszt fel, és nem engedi, hogy újra álomba szenderüljenek. Édesanyám arra használta ki egyszer az éjszakai csendet, hogy megszámolja, hányan élnek özvegyként a falunkban. Volt, aki arról számolt be, hogy amikor már nem tud aludni, imádságként elmondja több éneknek az összes versszakát. Dávid sem alszik az éjszaka közepén. Istennel beszélget, és ígéretein elmélkedik. Volt, hogy Jézus is egy egész éjszakát imádságban töltött el Isten jelenlétében. Tudunke mi is állandóan „ébren lenni”, helyet adni Isten szavának és a beteljesült ígéretének, Jézus Krisztusnak?