„Így szól az Úr: Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt.”
(Zsolt 91,14)
Ebben a zsoltárban először Dávid beszél hosszasan, majd Istennek is van szava az elhangzottakra. Dávid azt mondja: vár és oltalom, pajzs és páncél az Úr. Dávid vallomása nélkül is van Istennek szava, vallomása irányunkban, amikor azt mondja, hogy örök szeretettel szeret minket. Ezt nyilván[1]valóvá tette, amikor egyszülött Fiát elküldte megmentésünk[1]re. Isten ragaszkodik hozzánk – örömteli, amikor elfogadjuk ezt az ölelést, és egy kicsit mi is „viszontöleljük” őt.