Így szól az Úr: „Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, így félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor örökké jó dolguk lenne nekik és fiaiknak.”
(5Móz 5,29)
Milyen szomorú, hogy nem így van. Miért nem tudjuk félni az Urat? Miért próbálunk mindent saját erőnkből és értelmünkből megoldani? Mert talán annyira biztosak vagyunk magunkban. És mégis mennyi bizonytalan lépésünk tanúskodik arról, hogy ha nem Isten szerint járunk, akkor emberi próbálkozásaink, küzdelmeink eleve kudarcra vannak ítélve! Pedig az Úr szövetséget kötött velünk. És ez a kapcsolat örökké fennmarad. Kár lenne, ha Isten népeként nem élnénk ez alapján, elutasítva a felénk nyújtott kezet.