„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.”
(Mt 5,4)
Jézus szerette a körülötte levő embereket elgondolkodtatni. Sírás és boldogság? Ma is nehezen találunk összefüggést e két fogalom között. Szavaival kizökkent a komfortzónánkból. Ha kell, összetör, és rávilágít mindarra, ami elválaszt szeretetétől. Az igazi boldogságtól. A sírás nem a gyengeség jele, hanem az őszinteségé. Őszintén tükörbe nézek, és Isten igéje, közelsége rávilágít boldogtalanságom forrására. Majd elkezd fájni a bűn, az önhittség. Sírok, mert van lelkem, vannak érzéseim, és mert jó, ha az Isten vigasztal meg.