„Bizony őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké.”
(Róm 11,36)
Soli Deo gloria! Protestáns körben gyakran mondjuk ezt a kifejezést: egyedül Istené a dicsőség! De vajon tényleg így gondoljuk? Amit teszek, az ne rám, emberre mutasson elsősorban, hanem Istenhez vezesse embertársaimat. Nehéz őszintén kimondani ezt a mondatot. Mert szeretjük gyűjteni a lájkokat, szeretünk versengeni, magunkat előtérbe helyezni. Ugyanakkor kérhetjük Isten Szentlelkét, hogy egészségesen tudjunk viszonyulni környezetünkhöz, a mindennapjainkhoz. Egyedül vele sikerülhet. Jó csendben lenni, háttérben maradni, rá mutatni, mert így megtapasztalhatjuk az ő bölcsességének mélységét, dicsőségének gazdagságát.