„Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az Úr…”
(Zsolt 95,2–3)
Nehéz hálásnak lenni, annál könnyebb mondogatni és tanácsolni. De mi a hála? Kinek kell adni? Hálás vagyok a szüleimnek, hogy felneveltek; az elöljáróimnak, hogy vezetnek; a barátoknak, hogy körülvesznek… Hálás vagyok életért, munkáért, családért, anyagi javakért… De kinek? És hogyan mutassam ki? Elég mondani? A hála több a köszönetnél, megbecsülésnél. A hálában van odaadás és alázat – és persze szeretet is. Ha Istennek akarom adni, akkor nincsenek félmegoldások: egész lényemet kell.