„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.”
(Zsolt 34,19)
Isten hatalmas és fenséges. Magától értetődőnek tűnne azt feltételezni, hogy a magasztos és fenséges dolgokban mutatkozik meg ebben a világban. Vagyis abban, amit magasztosnak, fenségesnek és kívánatosnak tartanak sokan. Pompában, csillogásban, hatalomban. Erőfitogtató fegyveres parádé rakétákkal, díszlépésben masírozó katonákkal, dúsgazdag emberek fényűző lakomája egymást dicsérő beszédekkel, kitüntetésekkel, állam- és kormányfők közti találkozó sok zászlóval, kamerák, mikrofonok erdejével.
Ez lenne Isten világa?
Ha vannak ott megtört szívűek és sebzett lelkűek, akkor akár ez is lehet az. De legkevésbé azért, amiért első látásra gondolnánk.