„Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek [...], annak neve: az Úr, a Seregek Istene.”
(Ám 4,13)
Hegyeket formáló és szelet teremtő energiák mellett valami hasonló világrengető erő megnyilvánulását várja az ember a prófétai szóból. De a Seregek Istenének megmutatásában nem egy kozmikus léptékű tett következik, hanem az emberhez forduló személyesség: Isten elmondja az embernek, hogy mi a szándéka. A világméretű cselekedet a betlehemi jászolbölcsőben öltött testet, hogy azután mindenütt világossá legyen az isteni terv: eljönni az eltévedt emberért, hogy a végtelen isteni hatalom ne félelmének oka, hanem teljességének formálója legyen.