Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára.”
(Lk 1,46–48)
A megalázottak ujjongása sosem problémáik ideig-óráig tartó megoldásáért, hirtelen jött anyagi javakért vagy az élettől megalázóikkal kapcsolatban elégtételül kapott események bekövetkeztéért hangzik fel. Felismerni a baj, a fájdalom gyökerét, észrevenni a háttérben húzódó görcsöket, félelmeket, régi sebeket és nem részvétlenül elfordulni, hanem odanézni, meglátni és cselekedni. Ez az Isten felénk forduló gesztusa is: nem megy el mellettünk, hanem bűneinkből, halálunkból gyógyulásra hív.