„Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féld az Urat, és kerüld a rosszat!”
(Péld 3,7)
Isten törvényét másokon sokszor jóval szigorúbban számonkérnénk, mint ahogyan maga az Úr tenné. Sokszor keményebb a szívünk, mint amennyire Isten irgalma meg akar nyilvánulni – bennünk és általunk is – a világban. Lelki küzdelmeinkben egyrészt nehézség lehet az is, hogy Isten rendjét ne hagyjuk el, ne hígítsuk fel, másrészt az is, hogy ennek érvényre juttatása során türelemmel Istent is hagyjuk munkálkodni: embertársainkon, de önmagunkon is! Ekkor már jobban vágyunk arra, hogy ez ne (csak) keménységgel és szigorúsággal, hanem irgalommal és kegyelemmel történjen meg.