„Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.”
(Mik 7,18)
Ami az ókor embere számára forradalmian új gondolat lehetett, azt számunkra Krisztus magunk elé idézett csodálatos személyisége nyilatkoztatja ki. Ez az, ami leginkább életet megújító erővé válhat: Isten irgalmasságának átélése. Nem lesújtó, bénító, pusztító, hanem fölemelő, új esélyt adó erő ő. De ne váljon ez számunkra túlzottan természetessé! Valóban csodálatos ez, és ezt nemcsak mi, mai emberek érezhetjük, és nemcsak Jézus kortársai ismerhették fel, hanem már az Ószövetség korának embere is.