„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből…”
(2Kor 9,7)
Ma mindenki adni szeretne. Leginkább önmagáról egy elképzelt képet, egy illúziót. Óriási erővel adok ki magamról mindent, de sokkal kevesebbet önmagamból. S ez kiszolgáltatottá tesz, és olyan képet fest rólam, ami nem én vagyok. Az adás és adakozás mozdulataiban és gesztusaiban sok mindent kifejezek önmagamból és a szívemből. Mert az adás mozdulat: megmozdulok feléd. Az adás odaadást követel meg tőlünk, olyan önátadást, amely a legértékesebbel ajándékozza meg a másik embert. Az biztos, hogy ha szívemből adok, akkor visszaadok Istennek abból, amit tőle kaptam.