„Isten tulajdonba vett népe [vagytok], hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket…”
(1Pt 2,9)
Egy asszony ikrekkel lett várandós. Nagy örömmel újságolta el a családnak az örömét. Sajnos az egyik babájának viszonylag hamar elment a szívhangja. Sosem láthatta őt, mégsem felejti el soha. Lelki fájdalma úgy csökkent a szülés utáni hónapokban, hogy egy másik házaspár örökbe fogadott kisbabájának adta a fölöslegesen sok tejét. Végül is két gyermeket táplált így. A sötétségből mindig van út a világosság felé. Isten képes az életünkben a veszteséget áldássá formálni. Főleg, ha kérjük, és ha hagyjuk is.