„Ekkor Péter magához tért, és így szólt: Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből…”
(ApCsel 12,11)
A legtöbbször utólag szoktak összeállni a dolgok. Utólag veszem észre, hogy már megint kimentett Isten egy kemény élethelyzetből. Szépek ezek a pillanatok, mert tele vannak meglepetéssel és szeretettel. Péter „magához tért”, és akkor élte át a megszabadulás mindent felülíró élményét. Kell, hogy „önmagunknál” legyünk, hogy elidőzzünk ott, ahol az életünk mélységei vannak. Ott nagy rádöbbenések várnak ránk, ott rátekinthetünk szorongattatásainkra éppúgy, mint kétségeinkre. De ebben az „ébredésben” nem vagyunk magunkra hagyatva, vannak ott követek, küldöttek.