„Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!”
(Zsolt 115,1)
A zsoltár a bálványokkal szemben mutatja be Isten képességeit, szeretetét, segítségét. Az ember alkotta szobrok, bálványok nem hallgatják meg az embert, nem járnak, nem látnak. Az ember mégis inkább a saját alkotásában bízik. A bálványokat látó hívő ember szeretné, ha Isten megmutatkozna a hitetlenek számára is, hogy meglássák, ki a valóságos, dicsőséges Isten. Az Atya pedig elküldte az ő Fiát, Jézust, hogy megmutassa dicsőségét. Ez a dicsőség ott a kereszten, a haldokló, meghaló Jézusban mutatkozik meg számunkra. Furcsa paradoxon, hogy Isten egy kivégzőeszközön szerez magának dicsőséget. Mégis kétezer éve a kereszt jelképezi Jézus hatalmát, dicsőségét és egyben Isten csodás szeretetét és irgalmát köztünk.