„A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.”
(Róm 12,12)
Milyen sok idő eltelt már azóta, mióta azt mondták: kitartás, nemsokára vége lesz ennek a karanténnak, ennek a nehéz időszaknak. És mennyi mindent kellett már átélni, túlélni, megélni… Ölelés nélküli heteket, hónapokat, várakozást, betegséget, fájdalmat, hiányt, gyászt. Most pedig ez a háború a szomszédban… De hogyan tettük? Reménnyel teli? Kitartottunk? Imádkoztunk? Megkérdeztük, amikor a belső szobánkban voltunk, hogy most mit tenne Jézus? És mi mit tettünk? Lefelé tekintettünk vagy felfelé?