„…mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.”
(Fil 2,13)
Az Isten vezetését kérő ember gyakran elbizonytalanodik, hogy az adott szituációban valóban az isteni akarat valósult-e meg. Igénk megelőző versében az üdvösség munkálásáról van szó. Isten munkálja ki bennünk az akarást, a vágyódást a vele való közösségre, de nekünk el kell fogadnunk ezt a kezdeményezést. Személyes életemben, amikor úgy érzem, hogy az Úr akarata valósul meg, békességem van. Olyan békesség, amely minden emberi értelmet meghalad, feloldja bizonytalanságomat.