„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket…”
(1Pt 3,18)
„Sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.”
(Ézs 53,12)
Amikor a keresztre feszített Jézus ajkáról elhangzik a kiáltás, hogy „elvégeztetett!”, ez azt jelenti, hogy megtörtént a szabadítás a bűn polipkarjai közül. Urunk az egész világ bűnét vitte fel a keresztre, és az egész világnak ajánlja fel kiomló vérét, amely megtisztít minden bűntől. A történelmi nagypéntek óta a bűnös embernek van igaz bűnbocsánata, az ördögtől üldözött ember tudhatja, hogy az ősi kígyó feje be van törve. A halállal küzdő tudhatja, hogy a koporsó nem végállomás. Jézus azért függött a kereszten, hogy senki emberfia ne érezze magát elhagyatva, kitaszítva, mert „mienk a menny örökre”. Nagyszombat sötétsége nélkül, az Igaznak a nem igazakért való szenvedése nélkül nincs feltámadás. Ez hozza el nekünk a valódi húsvéti örömöt.