„Nincs olyan fájdalom, gond, mit meg nem oldhat” – mondja egy szép ifjúsági énekünk. Nincsen olyan mélység, ahonnan ő ne tudna kiemelni; nincs olyan teher, amelyet ne tudna magára venni. A kérdés: szeretnénk-e ezektől a terhektől megszabadulni, megkönnyebbülni? Ennek egyetlen útja van: mindent őreá tenni, vele megosztani, neki elmondani, mert ezt az ígéretet kaptuk: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban…” (Zsolt 91,15)