„Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?”
(1.Korinthus 4,7)
Hányszor halljuk: Nem azt kapom, amit érdemelnék. Több fizetést. Több lehetőséget. Jobb életet. Könnyebb előrejutást. Megbecsülést, sikert. Mert többet érdemelnék. A Bibliát – és Pált – azért nem lehet sohasem „megunni”, túlhaladni, mert olyan alapvető igazságokat tár fel, mint ez a mai ige is. Keveslem, amim van. No de: mim is van, amit nem kaptam?! Vakságunkban, gőgünkben elhisszük (egyén és közösség), hogy magunk jutunk eredményre. A hit fényében meglátjuk, hogy éppen fordítva van: életünk, kapcsolataink, sikereink, képességeink és minden a szerető Isten ajándéka! S ez a látás hálát és örömet fakaszt bennünk. Aki dicsekszik, vele dicsekedjék!