„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok…, mert én élek, és ti is élni fogtok.”
(Jn 14,18–19)
Az egyházi év utolsó napján nem az idő múlásán búsongunk, hanem hálatelt szívvel gondolunk vissza egyházi évünkre. Isten üzenetének reménysugarába kapaszkodva zárjuk a múltat, és kezdünk Adventtel új egyházi évet! Advent nem magányos időszaka az évnek, hanem a biztos Megváltó megérkezése, hozzánk érkezése. Advent nem unalmas időszaka az évnek. Olyan jó foglalkozni Isten szándékával, keresni, kutatni, hogy mennyire szereti a világot, hogy miben láthatjuk, hogy szereti az embert, szeret engem. Olyan jó ilyenkor megélni, Jézus valóban eljött hozzánk, engem, aki gyakran erősnek tűnök, engem, aki sokszor hívő embernek tűnök, engem, aki sokszor meg gyenge vagyok, ember vagyok, Isten megtölt az Ő szeretetével, megtölt az Ő lelkével, lecsendesít, és világossá teszi, hogy rajta kívül nincs senkim, ha Ő nincs velem, elveszek. Érkezése teljesen átírja az életünket. Még ebben a világjárvánnyal terhelt helyzetben is. Ha Ő megszólal, ha az Ő szavát halljuk, egészen másképpen látjuk a világot, az életet, mert Jézus nem látogató, nem élősködő, nem kifosztani, kihasználni jött a világot, hanem eljött értünk, eljött hozzánk, hogy életet hozzon nekünk. A halálon túl is életet.