„És adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”
(Ef 5,20)
Van okunk – még ilyen cudar körülmények között is – a hálaadásra. De néha alig találjuk a hálaokot elkeseredésünkben. Borongós hétköznapjainkba is bevilágít Krisztusunk szeretete, Istenünk nehézségeinkben is megmutatkozó gondviselése. Szüleink megtanítottak minket arra, hogy a legapróbb ajándékot is megköszönjük – hogyne tanulhatnánk meg azt, miként kell hálatelt szívvel járni utunkat. Isten népének közösségében megsokszorozódik a lehetőség, egymást is segíthetjük, taníthatjuk. Mai igénk földre szegezett tekintetünket felemeli, fénysugarat hint Krisztus megváltó keresztjére, és az égig mutat.