„Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.”
(1Tim 6,17–19)
No, ez a parancs nem nekem szól! Mivel nem vagyok gazdag, a gőg enyhe szele sem érhet el engem. Valóban? Tán van okom mégis önvizsgálatra: Isten igéje megérint, amikor a megélhetés aggodalmai törnek rám. Nem fontos, kinek milyen vastag a pénztárcája. A kérdés, hogy mit teszek. Észreveszem-e, hol tudok segíteni másokon? És a legfontosabb: a jövendőmet mire alapozom? Isten igéjének fénysugarát most az igazi életre irányíthatom, kérhetem ebben a Szentlélek útmutatását.