„Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet…”
(Jel 15,3–4)
Páratlan és hatalmas az Úr! Bárcsak meglátnánk az ő dicsőségét! De hol keressük? Talán a világ csodáiban, csendesen susogó erdőkben, vadul tomboló viharban, fenséges hegycsúcsokban? Vagy egymás szemében, ölelésre nyíló karjában? Vagy a szívünk harmóniájában, az önmagunkkal való békében? Nem: Isten dicsősége a golgotai kereszt. A legdicsőségesebb Úr a kereszten függő élettelen. Az, aki megszabadított minket a hiábavalóságtól, és nekünk ajándékozta az üdvösség örömét. Ő a mi hatalmas Urunk: őt dicsőítse szívünk és szánk!