„Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.”
(Zsolt 31,23)
A mai igénkben kitartó imádságra buzdít bennünket az Úr. Nem mindig érezzük szükségét ennek. Amikor viszonylag jól mennek a dolgaink, akár el is feledkezünk róla. Ha azonban hirtelen olyan helyzetbe kerülünk, rögtön érezzük, hogy nagy szükségünk van rá. Ha nem jön hamar megnyugtató válasz, olykor mi is megijedünk, mint a zsoltáros. De Dávid és a vak Bartimeus példája is mutatja, hogy az Úr hallja szavunkat, és meghallgat bennünket.