„Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.”
(Zsolt 103,12)
Már gyermekkorunkban megtanultuk: ha valami rosszat tettünk, bocsánatot kell kérnünk, amikor pedig tőlünk kérnek bocsánatot, meg kell bocsátanunk. Milyen rossz az, ha a másik azt mondja, hogy nem történt semmi, aztán még évekig emlegeti az esetet! Milyen rossz az is, ha mi már régen elfelejtettünk egy bennünket ért sérelmet, de a másik még újra és újra bocsánatot kér! Jó tudni, hogy az Úr tényleg megbocsát, hogy kegyelme által tényleg tiszta lappal indulhatunk. Milyen jó ezt elfogadni!