"Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte."
(1Jn 3,21–22)
Van úgy, hogy azért némulunk meg Isten előtt, mert rossz a lelkiismeretünk. Mint az a gyerek, aki tudja, hogy valami rosszat követett el, és kerüli szülei pillantását, hallgat, sumákol. De felnőttként is előfordul a makacs hallgatás. Talán éppen akkor, ha a saját szívünk ítél el bennünket. Nehéz beismerni a bűnöket. Pedig Isten „nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud” (1Jn 3,20). Tudása nem fölényes, hanem irgalmas. Jézus ki tud emelni minket az önsajnálat vagy az önvád mélységeiből is! Istenhez igazából csak bizalommal lehet szólni.