„Micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?”
(Zsolt 8,5)
Egy dán filozófus-teológustól származik az a híres gondolat, hogy akkor a legnagyobb az ember, amikor térdel, Amikor odatérdelünk az Úr oltárához. Szinte nem is tudnánk mást tenni Isten előtt, hiszen a legnagyobb találkozik velünk, a kicsinyekkel. És bennünket az Istennel való találkozás naggyá tesz. Nem magunkból fakadóan, hanem Isten kegyelméből adódóan. Minden találkozáskor ennek a csodának vagyunk részesei: a hatalmas Isten mellett és őáltala mi valakik lehetünk.