„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé…”
(2Kor 5,10)
Végre egy hely, ahol nem kell megjátszanom magam. Ahol vállalhatom gyengeségeim, esendőségem, erőtlenségem. Ahol nem kell magamra öltenem azt a szerepet, hogy mindent tudok, és mindenre alkalmas vagyok. Ahol kétségeim, tanácstalanságom és semmi voltom nyilvánvalóvá lehet. Ahol kiderülhet egyszer s mindenkorra visszavonhatatlanul, hogy én senki vagyok, és ő a minden. És nyilvánvalóvá lehet mindenki számára, hogy ami bennem érték, szépség, az tőle és általa lett, és őt dicsőíti.
A nap éneke:
MAJD HA MEGSZÓLAL A TROMBITA
1.Majd, ha megszólal a trombita a bűnös föld felett,
És meghallod az angyalok szózatát,
Ott leszel-e te is, testvér? Hallod-e majd a neved
Irgalomból felolvasni általa?
Refrén: Irgalomból, igen, én is...
Irgalomból, igen én is...
Irgalomból, igen, én is...
Irgalomból én is Jézusnál leszek.
2.Tudod-e, ó, bűnös szív, hogy mi történik e napon?
Ember, gondoltál-e már erre vajon?
Életedről számot adni Hív majd Jézus akkoron,
Kinek megadatott minden hatalom!
Refr: Irgalomból, igen, én is...
3.Légy hát készen, ha meghallod a trombita jelszavát,
Mellyel jelzi az ítélet nagy napját.
Boldog az, kinek a szíve minden bűntől tiszta lesz,