„Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.”
(Jel 1,8)
És mi volt a kérdés, amelyre e kijelentés válasz? Az ember állandóan önmagát, helyét, szerepét, fontosságát, jelentőségét vizsgálja. Ki vagyok én? Néha van alázatos válaszunk e kérdésekre, és sokszor nincs; ha van, az „nem alázatos…” Bizonyítani akarom, hogy az vagyok: fontos és méltó a tiszteletre, akár a különleges bánásmódra is. Azonban valójában csak vele vagyok ember, miatta vagyok az, miatta lehetek az. Erről szóljon a dal!