„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”
(Zsid 13,8)
A változásra és a mindig újra éhes világban mi valami állandót hirdetünk. Jézus Krisztust, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Az egyház kétezer éve – jól-rosszul – Jézust hirdeti. Mi pedig tanulgatjuk tegnap, ma és mindörökké, hogy bár vonz minket az új, az érdekes, a nem megszokott, ragaszkodjunk a maradandóhoz. Jézus Krisztushoz, aki összeköt minket Istennel, összeköt minket tegnap volt, ma élő és jövendő emberekkel, a kereszténység nagy családjával. Már ez a „nagy család” is támaszt kellene, hogy nyújtson életünk apró-cseprő gondjaiban… Hát még mekkora támasz és erő lehet nekünk Urunk, aki látja a tegnapunkat, ismeri a ma minden búját-baját, és azt az ígéretet adja nekünk most is, hogy ő „mindörökké ugyanaz”. Az a szerető Úr, aki velünk volt tegnap, aki itt van velünk a ma minden örömével és ajándékával, és bár a világ rohan és változik, ő mindörökké ugyanaz marad.