„Hiszen nincs messzire egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.”
(ApCsel 17,27–28a)
Aligha tudna az ember nagyobb evangéliumot mondani, mint hogy közel van hozzánk az Isten. Hányszor fenyegettek, szidtak minket azzal, hogy nagyon messze van az Isten, nem hall minket, nem érdekli őt a sorsunk,hideg és büntető! Hányszor panaszkodunk úgy, hogy az Isten háta mögött vagyunk! De nem, ő közel van hozzánk, nincs messze egyikünktől sem. Persze sokan ettől is megrémülnek, mert elhitték, hogy Istentől először félni kell, és csak azután lehet bízni benne. Sokan gondolják azt is, hogy Isten közelsége, az Istenben való hit korlátozásokat jelent, pedig épp ellenkezőleg, mozgást, dinamikát és kiteljesedést jelent. Tőle távol csak sodródunk, téblábolunk, bolyongunk, keressük a helyünket és magunkat; ha benne vagyunk, akkor mozgunk, alkotunk, élünk és vagyunk.