„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.”
(Zsolt 37,5)
Bizalom. Az Istentől való elszakadásunk leginkább megfogható megnyilvánulása az, hogy belső világunk öntörvényű és énközpontú. A magam ura vagyok, azt teszek, amit akarok. De rendkívül sok energiát igényel, hogy ezt a magabiztosságot folyamatosan láttatnod kell kifelé, miközben be nem vallva a mélyben kételyek gyötörnek, mert nem tudsz mindent kézben tartani. Személyiségedet formáló döntés az, hogy gondolataid fókuszát magadról Istenre irányítsd, és törékeny magabiztosságodat az Úrba vetett bizalomra cseréld. Valójában ez a hit. Egy életen át tartó folyamat: kiadod kezedből az irányítást, ráhagyatkozol, engedsz neki, bízol benne, miközben ő munkálkodik azon, ami felett nincs hatalmad.