„Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép.”
(ApCsel 2,46–47a)
Pünkösd csodája, hogy a tanítványok elhitték: az Úr háza népének szabadságában élhetnek. Ezért kezdték másként gyakorolni hitüket, mint a korabeli népek, amelyek szolgai félelemben, heti, havi gyülekezéssel élték vallásosságukat. Őseink egyrészt ünneppé formáltak egy Úrnak szánt napot, ugyanakkor családias istentiszteletté formálódott hétköznapi életük is. Ma hétfő van: új esély, hogy életvitelszerűen tiszteljük mennyei Atyánkat.