„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.”
(JSir 3,22–23a)
Jeremiás korábban ezt mondja: „Üröm és méreg nyomorúságomra […] gondolnom; mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek” – és ezután jön gyönyörű igénk. Ez a kifejezés, „de ha újra meggondolom”, a hit merész irányváltása. Ádámtól örökölt világszemléletünk vakfoltjára esik a reményteli jövő – a hitünk az, ami változtatni tud látásmódunkon. Ösztönös logikánk szerint vannak korlátai a szeretetnek, mértékhatára az irgalomnak, és semmi nincs, ami minden reggel meg tudna újulni. De ha újra meggondolom…