„…Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké…”
(Fil 2,10)
Egyszer majd megrettenve hajol meg előtte minden gőgös derék: a magát istennek képzelő, a Krisztust üldöző, a diktátor és a tömeggyilkos – az addig másokat térdre kényszerítők. Egyszer majd elismerően hajt fejet a hatalommal manipuláló, a tudásával kérkedő, a gúnyolódó és a hazug is. Egyszer majd megkönnyebbült mosollyal hajt térdet minden hazafelé tartó tanítvány. De addig is: áldást hoz, ha ma bizalommal és nagyrabecsülésem jeléül én is meghajtom térdemet előtte.